Azt mondjak: a mesék az álmok világában születnek. Mindannyian ámottunk már és tudjuk, hogy álmainkat nem lehet irányítani. Ám ekkor jöhet a mese, amelyik a megálmodott dolgokat bevégzi, kimondja, mint egy bűvös tükör.
Vannak emberek, gyerekek akik alig álmodnak. Számukra ott a mese, mint egy kiegészítő a fantázia világ kiterjesztéséhez. Akik ismerik a mesék világát, egészen másként gondolkodnak.
Vágyak, álmok, keverednek itt és az benne a legszebb, hogy kimondhatóak.
Szükségünk van mesékre. Nélkülük az éetünk sokkal szegényebb lenne...
Szerettel
Forgó László
Ha tetszik?
Szívesen válaszolok ha írsz a következő címre: forgo.laslo@gmail.com
Amikor a BETŰK Mesélnek
A mint Almatolvajok
Az est beálltával Merci és Harci titokban szüreteltek.
Nyuszi nagyapónak gyönyörű almáskertje volt, túl a dombokon. Nem őrizte azt senki emberfia, hiszen kinek jutott volna eszébe valamit is elvenni, ami a másé. Egy napon azonban, furcsa eset történt. Nyuszi nagyapó almái szőrén - szálán eltűntek. Csak úgy, mintha varázslat áldozatai lettek volna. Este még nyuszi nagyapó megszemlélte gyümölcsöskertjét, megcsodálta a pirosló almákat a lemenő napsütésben, ám reggelre kelve, midőn kiment kertjébe, szomorúan tapasztalta: Az almáknak hűlt helyük. Sírva indult haza, és két szepegés, zokogás, szemtörölgetés között, keservesen panaszkodta el mindenkinek a csapást, amely sújtotta.
- Eltűntek a gyönyörű szép almáim!
Vajon ki tehette? - tették fel a kérdést a szomszédok, az ismerősök, de még az ismeretlenek is.
Mert bizony ilyen már vagy száz esztendeje nem történt a Kerek Erdőn.
Az Öreg Varjú is - aki a rendőr, a csendőr, és az egyszemélyes haderő - szerepét töltötte be az erdőn, még ő is csak az állát vakargatta, és minden második szavával csak annyit mondott?
- Kár! Bizony ez nagy kár!
Délutánra azonban a helyzet változni látszott. Jó hír érkezett a vásárból.
- Én bizony láttam az almáidat! - mondta komoly képpel hörcsög, aki éppen nagy bevásárlását végezte, és így a heti vásár minden asztala körül megfordul.
- Hol? Mikor? Merre? - kérdezte örvendezve nagyanyó.
- Merci és Harci, a két farkaskölyök árulta azokat, igen nagy hangon.
- Honnan tudod, hogy az én almáim? - nézett gyanakodva nyuszi nagyapó, mert bizony becsülete, nem engedte megvádolni a két farkaskölyköt, csak úgy alaptalanul.
Hörcsög viszont állította.
És megindult menet, kérdőre vonni a farkaskölyköket!
- Ilyen almák, ebben az erdőben, csak a te gyümölcsösödben teremnek. Megismerem azokat!
- Ehhez mit szólsz Varjú komám? - nézett nyuszi nagyapó, az erdő őrére.
- Kár! Nagyon kár! - mondta a varjú. - Induljunk hát, megkérdezni őket.
A menet tehát elindult. Elől varjú, mögötte nyuszi apó baktatott.
A farkasok, a falu végében laktak. Mikor meglátták a vendégeket, inába szállt a bátorságuk. Lesütött szemmel, és fejjel álltak Varjú, és nyuszi nagyapó elé.
- Tudtuk, hogy kiderül a turpisság! - vallotta be szomorúan Merci.
- Miért tettétek? - vonta kérdőre őket nyuszi nagyapó.
- A kishúgunk nagyon beteg volt, - vallott most még szomorúbban Harci. - Pénzre volt szükségünk, hogy elvigyük a városi kórházba. Ezért tettük!
A két vendég, ezen igen meglepődött.
- És most hol a húgocskátok? - kérdezte meg nyuszi nagyapó.
- A kórházban! - válaszolta a két farkaskölyök, szinte egyszerre.
Ekkor igen meglepő dolog történt. Nyuszi nagyapó odalépett a két farkaskölyökhöz, és megsimogatta azok fejét.
- Derék dolog, amit húgocskátokkal tetettek. De tudnotok kell, hogy nem helyes úgy cselekedni, hogy kérés nélkül elveszük a másét. Mert, ha szóltatok volna, magam adom oda a termést, testvérkétek gyógyulására.
Forgó László