A Mesék Örök Világa

 A Mesék Örök Világa

Az Á Betű

Á á

A Nevető tölgyfa kicsi Ága

1.kép

És a tölgy szüntelenül nevetett.

Egy különös mesét szeretnék nektek elmondani. Egy különös mesét, a tölgyfáról, és a jobb ágáról, amelyre oly büszke volt.

A Kerek Erdő közepe táján, ott, hol a hegynek vége szakad, és aláereszkedik a magasokból, állt egy vén tölgy. Nevető volt becsületes neve. Ezt a nevet, az erdőlakók adták neki, mert szüntelen jókedvében, nevetett és kacagott. Meg kell mondani, nem véletlenül. Szép tölgy volt, formás, erős, egészséges. Két hatalmas ága, mint vastag karok tárultak széjjel, és adtak menedéket, bogárnak, madárnak. Lombjai között, mókusok hancúroztak, cinegék költöttek, rigók énekeltek.

Büszke tölgy volt, jókedvű, és gondoskodó. Soha nem tett különbséget állat, és állat között. Bárki, mondom bárki megbújhatott lombkoronája alatt. S, ha megbújt bizony a Nevető tölgy jókedve derítette. Ismert meséket, tudott tréfálkozni, de tudott bölcs is lenni.

Egy napon aztán, különös dolog történt. A Kerek Erdőn két ember jelent meg. Fától, fáig jártak, fejszével kezünkben. Úgy tűnt keresnek valamit, vagy valakit. Végül az öreg tölgy előtt állapodtak meg.

-          Ennek az ágát nézd! - mondta az egyik.

-          Ez bizony jó lesz! - felelt rá a másik.

S, azzal, nekiláttak, és az öreg nevető tölgy ágát, tőből levágták.

Micsodacsapás! Sírt, rítt, az öreg tölgy, és vele sírtak az állatok, a madarak a bogarak. Elhallgatott a nevetés az erdőn, helyét, szomorúság vette, át. Hiába próbálták meg vigasztalni a tölgyet, barátok, ismerősök, ismeretlenek. A Nevető tölgy vigasztalatlan maradt.

Pedig ha tudta volna, micsoda megtiszteltetésben lett része a jobb ágának. Történt, hogy a favágók, akik az erdő szélén éltek, pólyás gyermekre leltek az erdőn. Ki hagyta ott, titok maradt örökre. Elkeseredett édesanya? Lehet, ám az bizonyos, a favágók rátaláltak, és hazavitték. Öreg néne fogadta be az árvát, s mert kislány volt, az Árvácska nevet adták neki a keresztségben. De mert, nem volt bölcsője, hol fejét lehajtsa, a favágók kimentek az erdőre, és a legszebb fa, legszebb ágát hozták el neki. Abból lett a kicsi ágya.

Ugye - ugye, ha ezt a tölgy tudhatta volna.

Egy napon azonban erre is sor került. Idegen cinege vetődött a környékre, épp a tölgy lombja közé. Sokáig hallgatta az öreg fa siránkozását végül nem bírta tovább és megkérdezte, szomorúságának okát.

Örült az öreg tölgy, hogy akadt valaki, aki végighallgatja. Keserű szájízzel mesélte el történetét. A cinege bólogatott, majd nevetve annyit mondott:

-          Örülnöd kellene tölgy apó! - és elmesélte Árvácska ágyacskájának történetét.

Azon nevezetes nap óta, ismét kacagás van az erdőn, mert a tölgy immár nem a nevető, hanem Nagy Kacagó nevet viseli.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat