A Mesék Örök Világa

A Mesék Örök Világa

A B betű

A Bábú amelyik szabad akart lenni

Buckó bocs, pedig leült a homokbucka mögé sírni

Sűrűn esett a hó, és hideg szél fújt az erdőn. Mackó apu, és mackó anyu, a barlang mélyén téli álmukat aludták. Egyedül, Buckó a bocs volt ébren. Ki - ki nézett a sűrű hóesésbe, és szívében megszületett a vágy: szabadnak lenni! Ott kin, a télben, egyedül. Játszani, futkározni, és azt tenni, amit csak a szabad szívünk diktál. Megkötöttségek nélkül, anyu nélkül, apu nélkül, a sok figyelmeztetés nélkül!

S, mert ez a vágy egyre erősebben szólt szívében, megszületett a döntése. Buckó bocs, kiszökött barlangból. Ki a hóesésre, és futott, csak futott, kacagott, és élvezte a szabadságot. Észre sem vette, az idő múlását. A játék, a fehér hó, lekötötte minden figyelmét. Már esteledett, amikor rádöbbent, hogy egyedül van. Erre leginkább gyomra figyelmeztette, amely hevesen korogni kezdett. Ekkor nézett körül, és ekkor vette észre, hogy eltévedt. Hirtelen sírni kezdett, és leült egy hatalmas hóbucka mögé. Oda ahol a hóember állt, amelyiket az erdész állított gyermekeinek. A hóember egy darabig szótlanul hallgatta, de végül megszólalt:

-          Eltévedtél?

-          Honnan tudod? - kérdezte a bocs, kisírt szemeit a hóemberre emelve.

-          Ó, - válaszolta hóember. - Sok mindent tudok. Például azt is, hogy megszöktél otthonról, sőt még azt is, hogy neked téli álmot kellene aludnod.

A kismackó nem győzött csodálkozni.

-          Ha ilyen bölcs vagy, mond meg, hogy mit tegyek?

A hóember elgondolkodott.

-          Segítek rajtad, - mondta, - de csak egy feltétellel. Ha meghallgatod a mesét a báburól, amelyik szabad akart lenni!

-          Rendben, - felelte a bocs, és sáljával megtörölte könnyes szemeit.

A hóember maga mellé rakta ág „seprűjét" és mesélni kezdett.

Boba nem akart zsinóron függni. Ő szabad akart lenni.

Egy korai őszi délelőttön az asztalosműhelyben megszületett Boba, a zsinóron mozgatható bábú. Másnap délelőtt, már a zsibvásáron találta magát, - pedig alig volt egy napos - ahol a mutatványos bódé színpadán szórakoztathatta a gyereksereget. Ám Boba, nem volt elégedett. Sőt, kimondottan haragudott a gyerekekre, a vásárra, de legfőképpen arra a mutatványosra, akt őt mozgatta.

-          Szabad akarok lenni! - mondta mérgesen. - Nem kellenek ezek a zsinórok. Nem tűröm, hogy valaki rángasson, és megmondja, mit tegyek, mikor tegyek, hova menjek! Én a magam ura akarok lenni! Én a magam esze után akarok menni!

Így is tett. Este, amikor bezárt a mutatványos bódé, Boba eloldozta a csomókat, és kiszabadult a zsinórok szorításából. Csak azt felejtette el, hogy a zsinórok nélkül egy mozdulatlan fadarab lesz. S, ez lett a veszte. Oda esett a mutatványos bódé elé, és ott is maradt. Reggel aztán a siető emberek észre sem vették, és rátapostak. Darabokra tört Boba, mígnem egy idős nénike rá nem talált.

-          Jaj, de jó! - örvendezett a nénike. - Egy összetört bábú. Milyen jó lesz gyújtósnak. Jó a fája, gyorsan lángra fog kapni.

Összeszedte hát, Boba maradékát, hazavitte, és másnap reggel azzal gyújtott be a kályhába. Így végezte Boba, ide vezetett önfejű szabadsága.

-          Jaj! kiáltott fel Buckó bocs. - Én nem akarok így járni. Én már haza akarok menni.

-          Reméltem is. - mondta a hóember. - Nézd, cinege hazavezet. Alig várja, hogy segítsen rajtad. - Mutatott a hóember a hóbuckán álló kismadárra.

Így aztán a bocs hazakerült, és örömmel bújt szülei mellé a barlangba. Menten el is aludt, és ki sem jött onnan, csak tavaszkor. De a mesét Bobáról, a báburól el nem felette. Jó bocs lett, aki szót fogad szüleinek, és mindazoknak, akiknek a felügyeletére bízták. Már nem fájt neki az, hogy „zsinóron" van rángatva, mert tudta, a zsinór az életet jelenti számára.

Forgó László

forgo.laslo@gmail.com

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat